A légzés

A megfelelő légzés fontos, hiszen olyan előnyökkel jár, mint az egészség, vitalitás, frissesség. Sokan nem lélegeznek jól, hiszen nem lélegeznek szabadon. A légzést nem szabad szabályozni vagy erőltetni, visszatartani stb., mert testi és hangulati zavarok származhatnak belőle. Pedig sok jóga vagy egyéb iskolában szabják meg a légzést helyettünk. A bevezető tréninget úgy kell végezni, hogy értelmünket és akaratunkat visszavonjuk és a légzést magára hagyjuk, hogy úgy mozogjon, ahogy tud – magától. Figyeljük, hallgatjuk. Ha fekve csináljuk, akkor az izmokat ellazítva tegyük ugyanezt. Csak egy mögöttes gondolatunk legyen: nem csupán a tüdőnk lélegzik, hanem egész testünk, teljes valónk! Majd később belátjuk, hogy a légzés nem pusztán gázcsere, hanem az igazi, valódi lényünkkel azonos!

Hogy milyen a helyes légzés?

Sem a hasi, sem a mellkasi nem az, hanem a rekeszizom fel-alá mozgatása! Mélyebb légzéskor ez a mozgás kiterjed a mellkasra. Ha légzés közben egyszerre tágul ki a felsőtest elől-hátul, akkor eljutunk a hivatalosan jóga légzésnek nevezett légzéshez, de általában nem így lélegzünk, mivel természetesen ez a légzés csak megerőltetés útján jön. Amúgy íróasztal mellett a vállal légzünk - ezt kulcscsontlégzésnek is mondják, járás és állómunka közben a mellkassal, fekve pedig a hassal.

A meditáció

A meditáció elmélyülés, elmerülés, kinyílás az igaz, a szép és a jó felé. Az érzékek visszavonása azért előzi ezt meg, hogy utána jobban kinyílhassunk, ahogy a légzőgyakorlat esetén is, előbb ki kell lélegezni, hogy aztán mélyebben és könnyebben belélegezhessünk. Dr. Weninger Antal azt írja, hogy kár, hogy a pihenést nem meditációra használjuk fel, illetve szinte minden végezhető meditációs formában. Ezt elsőre talán nehéz lehet megérteni. Lehet munkát végezni itthon és munkahelyen meditatíve és akkor a munka eggyé, válik a dolgozóval, a fáradtság és az unalom megszűnik. Majd hasznos folytatni ezt a pihenésben is.

A jógák közös célja a meditáció, amely átkelés a gondolatok, érzelmek és az akarat világába. A meditáció el tudja űzni az idegességet, türelmetlenséget, bágyadtságot, gyengeséget és állítólag képes gyógyítani az olyan betegségeket, amik a hagyományos orvoslástól, gyógyszerektől nem gyógyulnak meg. Dr. Weninger Antal úgy tartja, bármely torna is haszontalan, ha nincs benne a lelkünk és kedvünk. Okát nem kutatván nem minden ember szeret, tud, képes, akar stb. a rendszeres tornára, mozgásra. A sportnak jótékony hatásait, kedélyjavító és egyéb tulajdonságait felfedezheti a meditációban az a személy is, aki valamilyen oknál fogva mozgáskorlátozott, vagy kardió edzés nem javasolt számára.

A gondolatok tavának hullámzását kell megakadályoznunk a jógában, tehát mintegy megszüntetni, elzárni a gondolkodást. A leglényegesebb azonban, hogy ne tárgyunk alakjára, jelentőségére, eszméjére, szóval a körötte rajzó asszociációkra szegezzük tudatunkat, hanem a tárgy megérzésére, átélésére, a beleélésre! Minden egyéb lehet elmélkedés, gondolkodás, az elme futkosása, de nem koncentráció.

A jóga-meditáció

A meditációra elő kell készülni, és mint általában mindent, ezt is gyakorolni kell. Egyik ilyen előkészületi gyakorlat a dzsapa, ami az „aoum” szócska ismétléséből áll. Zavartalan környezet, egyedüllét, kényelmes elhelyezkedés, teljes mozdulatlanság mellett, csukott szemekkel kell ismételni a mantrát, de se túl gyorsan, se túl lassan. Mindenféle vágytól, gondtól, bajtól, kedélyproblémától mentesen kell gyakorolni. Gyógyító ereje bizonyított és a rezgésekben rejlik. Itt is fontos, hogy függetlenítsük öntudatunk tisztaságát zavaró érzetektől, érzelmektől és gondolatoktól!

Ezt a függetlenséget bevezetjük hétköznapjainkba is. Így függetlenné válunk a külvilág eseményeitől, belsőnket nem árnyékolhatja be a gondolatok és érzelmek kavalkádja. A meditáció a koncentráció befejezése. Ameddig kedély- és gondolatvilágunk kifelé, a tárgyilagos világ felé fordul, addig vak marad benső értékeinkkel szemben. Sok ember látása is hamis, mert már előítéletes, nem letisztult. Az emlékek, tapasztalatok elfedik a valóságot, az igazságot, pedig úgy kellene látni, hogy az érzelmeket nem vonjuk be.

Meditálni tehát úgy kell, hogy el kell különülni mindentől, ami külső és haladni egyre befelé.

Igaz ugyanez az alvásra is, hiszen aki kavargó gondolatokkal a fejében tér nyugovóra, annak nehezen megy az elalvás, mert nem tud kikapcsolni. Sokan vannak így a hétköznapokban, én is ismerek ilyen embereket. Vannak, akik az erre a problémára felírt altatót be is szedik. A nyugati világ előnye, hogy minden gondra gyors megoldást kínál. Az altató is ilyen. Természetesen az elalvás megkönnyítésére is vannak gyakorlatok a Dr. Weninger Antal féle könyvben.

Aki betegesen aggályos, szorongó, hipochonder, nem életrevalóan reális, hanem ködös gondolkodású, hisz babonákban és lidércekben - az önző, csak a maga ködvárait látja, léte minden szakaszában beteg, nyomorult. Ezért sürgeti a jóga a tiszta gondolkodást, és jótékony ellensége minden képmutatásnak.

Végül pedig ajánlom figyelmedbe az alábbi tanulságos és elgondolkodtató sorokat:

Nehéz az embernek átlépnie saját árnyékát. Nehéz az első – az előzőktől különböző – lépés. Nehéz, gyakran fájdalmas. Van, hogy bár különbséget nem érzünk, mégis maradunk a járt úton. Megszokásból. Lustaságból. Maradiságból.

Begyöpösödöttségből. Félelemből. Pedig lehet, hogy az új út valami jobb felé vezetne, valahová eljuttatna, ahol másképp lehet élni, mint az eddigin haladva lehetett. A változtatásra csak kevesek képesek.

Írta: Dobrai Erzsébet