Bármelyik irányzatot válasszuk is, a jóga alpját mindegyik változatban a légzés képezi. Legtöbben mégis inkább a mozdulatok precíz kivitelezésére koncentrálnak, és csak másodsorban a légzésre, pedig helyes légzéstechnika nélkül valójában senki sem képes a mozdulatok "szabványos" kivitelezésére.

A jóga tanában a légzőgyakorlatok (pránajámák) különleges jelentőségűek, hiszen a jóga rendszerében elemi feltétel a helyes légzéstechnika elsajátítása, másfelõl a jóga csaknem minden kedvezõ hatás alapvetően e gyakorlatok révén valósul meg.

De a légzés nem csak a jóga, az élet alapja is!

A légzés áldás, élet.

Kilégzés, belégzés, ennyire egyszerű, mégis a legtöbben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ha ez nincs semmi sincs!

És milyen különös, hogy a helyes légzést újra és újra tanulnuk, gyakorlnunk kell, hiszen életet ment és hosszabbít, betegségeket gyógyít vagy előz meg, harmóniát és békét teremt.

Talán ha tudnánk helyesen lélegezni, a világunkban minden a legnagyobb rendben volna.

Az emberi test ösztönös légzése a szivacs és a víz játékára hasonlít.

Ha a szivacsot összenyomjuk, akkor kimegy belőle a víz, ha elengedjük, ismét megtelik. Testünk ugyanígy viselkedik: ha az izmokat összehúzzuk, sejtjeink kilélegeznek, a test térfogata enyhén csökken.

Amikor elernyesztjük izmainkat, a sejtek belélegeznek, és a test térfogata kissé megnövekszik.

Aki képes az összes sejtjét egyszerre oxigénhez juttatni, elűzi a fájdalmakat, a betegségeket, a mélabút és a feszültséget. Igen ám, de helyes testtartás nélkül nincs helyes légzés!

A legalapvetőbb, amit el kell sajátítanunk, a csecsemőkéhez hasonlító természetes tartás.

Ha megfigyeljük, a csecsemők soha nem nyakból emelik meg felső testüket,  a szívtájéki gerincszakasz megfeszítésével emelkednek fel hasonfekvésből.

Ez az a szakasz, amire koncentrálnunk kell légzéskor.

Ha visszatalálunk a helyes tartáshoz, a levegőnek újra szabadon áramlik testünkben, szerveink a helyükre kerülnek, és nincs más dolgunk, mint követni a levegő útját. Jó munkát!